Ebből a furcsa elvárás/lehetőség-elegyből egy öntörvényű és öncélú darab született, ami századelős panorámaként nagyszerűen működik, történetként sokkal kevésbé. Amit persze lehet merész, nem lineáris történetmesélésként fordítani, de így is iszonyú frusztráló. Átlagos A századforduló és az utolsó békeév Budapestje sok sötét zugot és hasonlóan sok sötét titkot rejtegetett, de egy titok akkor igazán izgalmas, ha nem csak egyfolytában célozgatnak rá, hanem a végén meg is fejtik.
Most mondjam azt stílusosan, ugyanakkor nemes egyszerűséggel, hogy: ez egy kalap … az? :p Mert komolyan, a Sault sem értettem, hogy mit esznek rajta, azaz, hát ott ugye ki lett játszva a zsidó kártya, de hogy ez hogy lett Oscar díjas? =D Merthogy az lett, nem? Itt az adatlapon mondjuk nem látom feltüntetve… Azért ez mégis vicc, hogy, bizonyos értelemben ugyanazt el lehet 2x egymás után adni. Erről szól az Oscar? Bár rájöttem a titokra. :D Már a film elején feltűnt, hogy az van kiírva, hogy Nemes László… A kis huncut! XD A Drakula halott és élvezi ben van egy jelenet, ahol Renfield "jól összezavarja" az őt követőket. Na itt is ez volt a szitu, csak itt bevált. :D Kihagyták a Jeles-t, az Oscar-os embőcök meg azt hitték, ez valaki totál más arc… X))) De most komolyan, viccből írtam Saulnál, hogy a vége olyan, mintha egy lehetséges folytatással fenyegetnének. Napszállta miről sol en si. Hát ímé! Nemes most megteremté, a nőt! Merthogy itt ugyanaz volt, mint a Saulban, csak nővel. Ugyanúgy azt éreztem egész végig, hogy valami gagyi számítógépes játék végigjátszását nézem.
kérdésre válaszolva csakis az –n nélküli alak lehet helyes. Ha valaki az –n -t is odabiggyeszti, a hiperkorrekció vétségébe esik: ott is a normát akarja követni, ahol maga a norma is a –ba/-be végződést írja elő. Ab ba ne menjünk bele, miféle zűrzavart (és mennyi képzavart) okoz, ha folyton beleesünk eb be a hibá ba. 2. A határozói igenév tiltásának tabuja. (Például: *"A számla már befizetett. " Helyesen: "A számla már be van fizetve. ") Talán a legbosszantóbb tévesztés, melynek alapja az a tény, hogy A macska fel van mászva a fára. mondat kétségtelenül helytelen. Solo: miről is szól valójában? - Kritizátor. Ebből kiindulva a tabugyártó óvó- és tanítónénik elterjesztették azt a tévhitet, hogy a –va/-ve végű határozói igenév használata magyartalanság. Holott csupán arról van szó, hogy mint más nyelvekben, úgy a magyarban is léteznek "nem passzívképes" (vagyis intranzitív) igék, melyekből nem képezhető igeneves szerkezet. Ha azonban rendes tárgyas igékkel van dolgunk, és valamely cselekvés végeredményéről beszélünk, akkor teljesen helyénvaló ezt egy szép kis határozói igeneves szerkezettel kifejeznünk.
Ennyiből arra lehetne következtetni, hogy egy kedves, semleges, lírai tablóról van szó, amelyben divatos század eleji jelmezekbe öltöztetett mutatós hölgyek sétálnak a kalapszalontól a Városligetig. A film azonban a kezdő inzertben kijelöli, miről is szól. A felirat az Osztrák–Magyar Monarchiát említi, amely "uralkodik" más népek felett. Tehát a Monarchia felelősségét állítja a világháború kitörése vonatkozásában, és ezt egy történelmileg nem hiteles történettel illusztrálja. Miről is szól az Emlékmentő Blog?. A főszereplő lány Fiuméből tért haza Budapestre, aki ott nevelőintézetben nevelkedett és közben kitanulta a kalaptervezés művészetét. Ez a lány mindenképpen egy bizonyos kalapszalonban akar dolgozni, mert – mint kiderül –, az a szüleié volt, csak rejtélyes módon elvették tőlük az életükkel együtt. A film ezzel azt állítja, hogy a Monarchiában, és azon belül is kifejezetten Budapesten a XX. század elején kisemmiztek volna kereskedőket meg nem magyarázható okokból és módon. A Napszállta cselekménye abból áll, hogy a lány a bátyja után kutat nyilvános és titokzatos helyeken, miközben egy országot-világot rengető anarchista összeesküvés eseményeinek lesz tanúja.