Lee Pace XII. Cleon szerepében már gyöngébb: érezhetően erőlködik, hogy a színpadias gesztusokkal megvert főgonosz szerepéből kihozzon valami értelmesebbet, de a sztori nem engedi; Asimov nem épp a karaktereiről híres, de az ő előzmény-regényeiben I. Cleon még mellékszereplőként is összetettebb figura volt. Gaal Dornick főszerepében Lou Llobell mindkettejüknél jobban játssza a maga teljesen újraírt figuráját – és nem, egy csöppet sem probléma, hogy a karakter nemet és bőrszínt cserélt; nem ad hozzá és vesz el a szerepéből, csak közelíti mai elvárásainkhoz. Még inkább meglátszik a befektetett energia a művészeti rendezésen és a látványon. Asimov megfilmesíthetetlen történetéből minőségi sorozat lett - Foundation évadkritika - Corn & Soda. Az Alapítvány sorozat saját látványvilággal kápráztat el: jónéhány helyen felülmúlja a sci-fi konvenciókat. Egy-két vizuális megoldása, meg merem kockáztatni, méltó modern kiegészítése magának Asimovnak! Az író például (a negyvenes években) sose próbálta meg kibontani a fénysebességnél gyorsabb utazás módszerét, de amikor az Alapítvány sorozat először mutat hajót ugrásra készülve, akkor a gyönyörű jármű közepében fénylő sodrástól övezett sötét gömb és rá merőleges fényfolyam képe bomlik ki: a fekete lyuk ikonikus, épp csak az előző évtizedben kiszámolt látképe, amit először a Csillagok között mutatott be és aztán 2019-ben a történelem első valódi fotója: a látvány varázslatos.
A nagy kérdés, hogy megfilmesített-e az Apple egy valódi Asimov-sorozatot – mert az 1942-50 között íródott, könyvként '51-ben kiadott Alapítvány a sci-fi irodalom egyik univerzálisan körülrajongott óriása, felmérhetetlen befolyással az utána következő alkotókra, a sci-fi eszközeire és témáira. Hű-e Asimov eredetijéhez, vagy megelégedett egy látványos, technikailag jól összerakott, de szellemében Én, robot -szintű utánzattal? Csöppet sem hű. Meg sem kísérli. Alapítvány sorozat kritika 6. Hadd takarítsam el az útból a könyv felől közelítők – köztük saját magam – összeomlott elvárásainak romjait, mert így majd józanabbul tekinthetünk a sorozatra. Képzelj el egy kisfiút, amint a városi könyvtár egyetlen "tudományos-fantasztikus" polcát böngészi és ráakad néhány könyvre, amit úgy hívnak, Alapítvány. A következő években hússzor is elolvassa őket. Lenyűgözi, hogy egy sci-fi regény nem az űrkalandokkal foglalkozik, hanem egy szigorú és sajátos logikával és annak következményeivel: tételekkel és kibontásukkal, a tudomány hatásával a társadalomra, politikai machinációkkal és azok kiszámíthatóságával, és óriási embertömegek sorsával évszázadokon átívelő léptékben.
Valamiért mostanában Hollywoodban odáig meg vissza vannak a kihívásokért, de mi ennek örülünk, hiszen így jutott el hozzánk, nézőkhöz, a Dűne új feldolgozása és a Foundation, magyarul az Alapítvány című sorozat. Isaac Asimov Alapítványának története a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség már szinte az egész világmindenséget benépesítette. Olyannyira a távoli jövőben, hogy az idegen bolygókon lakó emberek már szinte külön fajoknak tekintik magukat. Ezt a hatalmas világot pedig egyetlen uralkodó irányítja. Pontosabban egyetlen uralkodónak három klónja. Forrás: Boston Herald A történet kezdeti főszereplője Hari Seldon kidolgozott egy elméletet, ami megjósolja a birodalom jövőjét, valamint annak bukását. Alapítvány 1-2. rész - kritika. Annak érdekében, hogy a bukás utáni időszak ne okozzon több ezer éves háborút, csupán pár évtizedeset, létrehozzák az Alapítványt. A könyv és a sorozat is innentől kezd érdekessé válni. Ami jó benne, hogy a néző nem marad kételyek között. Idővel mindenre választ kap. A sci-fi és misztikus történeteknek általában nagy hátránya, hogy a nézőben több kérdés marad, mint amennyi választ kap.
9/10 alapítvány Isaac Asimov sci-fi sorozat feldolgozás irodalom Tévé kritika
A valóság azonban 100 millió áldozat árán nemsokára igazolja a sarlatánnak vélt Seldon számításait… További részleteket nem nagyon spoilerezve nagyjából eddig jutunk el a széria eddigi két epizódjában. Az első rész számtalan helyszínt, szereplőt, eseményt bő egy órába sűrítve, az időben olykor előre-hátra lépve vázolja fel az alapfelállást. Az Alapítvány nyomokban Asimovot is tartalmaz | Roboraptor. Ez elsőre kicsit sűrűnek tűnik, ám mindenképpen szükséges ahhoz, hogy megismertesse a nézőt az Asimov által nagyon összetettre megírt Alapítvány-világgal. A második epizódban már ismerjük a főbb szereplőket – a mindig remek Harris és a rideg, a hatalmi logikát követő, számító császárt nagyon jól hozó Pace mellett meglepetésre egyenrangú partner az újonc Lou Lobell a szülőbolygóján eretneknek tartott, a tudományok után érdeklődő, zseniális fiatal lány, Gaal Dornick szerepében. Így jut idő természetesen némi romantikára, filozofálgatásra, tudományos vitára a száműzetésbe tartó űrhajó fedélzetén, illetve magas politikára, kivégzésre és némi császári titok megszellőztetésére a trantori tróntermek környékén.