Kedves Növendékem, Costantini Diana az érettségi évében a tanulás mellett továbbra is készítette a videóit. Érdekes módon az egyre újabb videók egyre sikeresebbek is lettek, egyre több nézőt vonzottak. Már a kezdet is nagyon jó volt, napok alatt százezrek nézték meg az első videókat is, és azóta is, bármikor videókat rak fel Diána a közös munkánk gyümölcseként az mindig sikeresebb és sikeresebb lesz. A hangfelvételt profi stúdióban vette fel, és a videókat is ott készítette el, a rendezésben, kosztümben, díszletezésben, designban minden esetben oroszlánrészt vállalva. Minden egyes videó látványvilágában is nagyszerű, és mindegyik egyéni megoldásokat mutat fel, saját világot teremtve. Így volt ez a legutóbbi videójában is, és munkáját pazar siker koronázta. Megvalósult az álma: ez a videó már túllépte az egymillió nézőt! Egy nagyon nehéz számot választott, a Linkin Parktól a Talking To Myself címűt. 1. 166. 558-nál tart a nézőszám a mai nap, 2020. június 25-én. Az előző videója is Linkin Park volt, a Numb, az is 774.
megjelenés: 2017 kiadó: Warner Bros. pontszám: 4 /10 Szerinted hány pont? Ugyan Chester Bennington szokatlanul hevesen reagál azon találgatásokra, hogy az egyértelmű váltás mögött üzleti szempontok húzódhattak meg, az ember sajnos ösztönösen erre gondol, hiszen a legutóbbi The Hunting Party t pont rockosra vették, és nem nagyon hozta a várt eladásokat. Persze aláírom, ettől még akármilyen lehetett volna a One More Light, hiszen a csapat úgy nagyjából a Minutes To Midnight óta kínosan ügyel rá, hogy még véletlenül se hozzák ki kétszer egymás után ugyanazt a lemezt. De valahogy nehéz elkerülni a frontember által olyannyira kárhoztatott gondolatokat, ha egyszer az új album hangszerelését, hangulatát, megszólalását tekintve egyaránt teljesen olyan, mint azok a modern, r&b-s alapú, hip-hopos fűszerrel alaposan megszórt popzenék, amik a rádiókban vagy a zenetévék még megmaradt zenei műsoraiban jönnek szembe. És ezt most szó szerint vedd. Chester és Mike Shinoda hangja természetesen beazonosítható, de ismeretlenül néhol még így sem mondanám meg, hogy a Linkin Parkot hallom.
Mondd meg mit kell tennem Nincs módja, hogy elérjelek Égnek a fények, de nincs otthon senki (nincs otthon senki) Azt mondod nem érthetem meg De nem adod meg rá az esélyt Mikor elhagysz engem, hová mész? (Hová mész? ) Mindaz a sok fal, amit építesz Minden idő, amit hajszolással töltöttem Minden mód, ahogyan elveszítelek (elveszítelek) És az igazság az, hogy valaki más lett belőled Állandóan úgy rohansz, mintha az ég szakadna ránk Suttoghatok, kiabálhatok De tudom, igen tudom, igen tudom Én csak a falnak beszélek A falnak beszélek Elismerem, elkövettem hibákat De a tieid talán mindenbe belekerültek neked Nem hallod, hogy haza hívlak? (haza hívlak) Ó, mindaz a sok fal, amit építesz Igen tudom, igen tudom, igen tudom Minden mód, ahogyan elveszítelek A falnak beszélek
Ezzel nincs gond, ennél a bandánál eddig is sok minden befért a képbe, itt viszont nem nagyon találok fogódzót. Egyszerűen nem olyan erősek a nóták, mint amilyennek lenniük kellene. Bizonyára lesz, akinek bejön ez az album – a Linkin Park tábora nagyon széles és ebből kifolyólag igen sokszínű is –, meg olyan is, akit erős émelygés fog majd el az olyan dalok hallatán, mint a két rapperrel megerősített Good Goodbye, a címével ellentétben csata helyett mondjuk egy bögre meleg tej mellé, a garantált esti elalváshoz passzoló Battle Symphony, netán a Kiira segedelmével összehozott, egyáltalán nem súlyos Heavy. Én őszintén szólva nem nagyon tudok mit lépni a One More Lightra: egyszerűen átfolyik rajtam, semmit sem mond nekem. Ez pedig aligha a poposságnak köszönhető. Sokkal inkább annak a számlájára írom, amit már az előbb is pedzegettem: nem csak mindent vivő slágereket, de kiemelkedő dalokat sem igazán hallok a lemezen. Egyet sem. Ez sajnos tényleg totál jellegtelen háttérmuzsika, ahogy az amerikaiak mondják, liftzene, méghozzá elejétől végéig.