A 2000-ben történt ciánkatasztrófa emlékezete február elseje. Mint azt megírtuk, húsz éve, 2000. január 30-án éjjel az Aurul nevű ausztrál-román tulajdonú bányavállalat Romániában lévő lévő zagytározójának gátszakadása következtében több mint 100 ezer köbméternyi ciánnal szennyezett zagy jutott a természetes vízrendszerbe, köztük a Tiszába. A folyó ökológiai katasztrófáját követően az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozata február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. Ennek apropóján készített gyönyörű felvételeket az MTI munkatársa 2020. A Tisza élővilágának emléknapja – Tisza-parti Általános Iskola. január 30-án a folyónál. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt
Másfelől, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be, Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. – Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok?
A planktonok pusztulása szinte teljes mértékű volt. A Szamoson és a Tisza alsó szakaszán 100%-ra, a szőke folyó felső illetve középső szakaszán 70-90%-ra becsülték. A szennyezés ideje alatt a kerekesféreg és ágascsápú rákok fajai egyaránt pusztultak. A szennyezés levonulása után a természetvédők nagy örömére megkezdődött a visszatelepülés, de ebben a folyamatban első sorban csak a jobban alkalmazkodó fajok vettek részt, és sok esetben olyan fajok is megjelentek, melyek addig nem voltak jellemzők a Tisza élővilágára. A gerinctelen fajok között az egyik legnagyobb problémát az árvaszúnyoglárvák nagy mértékű pusztulása jelentette, még a szennyezés levonulása után is meg lehetett figyelni az állománycsökkenést. Mellettük a tegzes bolharákra volt még igen nagy hatással az esemény, hisz itt a kutatók kb. 50-60%-os pusztulást figyeltek meg. Jellegzetes túlélő szervezetnek bizonyultak a folyami kagyló fajok, a kavics csiga, a folyami szitakötők lárvái, a kérészlárvák és a tiszavirág is. Ezek nagy részével azonban az emberek többsége nem foglalkozott, hisz nem ez volt a leglátványosabb, legmegdöbbentőbb kép, ami az eseményeket nyomon követők szeme elé tárult.