A csapadék egy része a tavaszi-nyári időszakban a növények levelére hullik, így el sem éri a föld felszínét, hanem elpárolog. A földre lejutó csapadék pedig részben beszivárog a talajba és a felszín alatti vizek mennyiségét, illetve a talajnedvességet növeli. A lefolyás akkor indul meg, ha a talaj "telítetté" válik, vagyis a beszivárgás lelassul vagy megszűnik. A kisebb mennyiségű csapadék gyakran el sem jut a tóig, de - az említett okok miatt, és évszaktól, talajtól függően - még nagy mennyiségű csapadék esetén is előfordul, hogy a víznek mindössze egy része ér el azokba a vízfolyásokba, amelyek a tavat táplálják. Természetesen a tó felszínére is hullik csapadék, annak 100%-a a tó vízkészletét növeli. Egyre jobban durvul a halpusztulás a Velencei-tónál. Ugyanakkor a párolgás jelentős vízveszteséget okoz, nyáron naponta akár 5 mm-rel csökkentve a tó vízszintjét. A tóba kerülő víz mennyisége erősen évszakfüggő, tehát nem mindegy, hogy melyik időszakban esik. Egyes klímavizsgálatok azt mutatják, hogy a csapadék éves mennyisége nem változik, csak az éven belüli eloszlása, így előfordulhat, hogy bár a tó környéki lakosság nagy esőket észlel, a hőség és a kiszáradt talaj miatt a víz mégsem jut el a tóig.
Ennek hiányában a másik két tavat halálra ítéltük volna. A vízátadás révén ugyanakkor a vízgyűjtőt nem hagyta el víz. (A vízátadás nem keveredő össze vízeresztéssel, ami azt jelenti, hogy ha a tó vize a szabályozási szint fölé kerül, a többletmennyiséget leeresztik. Ahogy már említettük, a Velencei-tó esetében erre utoljára 2016-ban volt példa. Kiderült, mitől pusztulnak a halak a Velencei-tóban - Napi.hu. ) A Dinnyési Halgazdaság és a Dinnyési-Fertő Az oxigénháztartás kérdése A Velencei-tó esetében – más tavakhoz hasonlóan – rendkívül nehéz megállapítani a pontos oxigéntelítettség térbeli eloszlását. A víz oldott oxigén tartalma a tó különböző részein jelentősen eltérhet, de ugyanazon ponton, különböző mélységekben is más és más lehet. Ezen felül napközben is változik, a minimum általában a hajnali órákban következik be. Az elmúlt napokban történt halpusztulás észlelése után a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság azonnal elkezdte az erre vonatkozó méréseket, ám azok nem mutattak oxigénhiányt. 2021 június 21-re azonban az első méréssorozathoz képest jelentősen csökkent az oldott oxigén koncentrációja a tóban.
Horgászcsónakok a Velencei-tóban a pákozdi Szúnyog-szigetnél 2020. január 29-én. MTI/Vasvári Tamás A Velencei-tóban múlt csütörtök óta elpusztult halak patológiai vizsgálata kimutatta, hogy pusztulásukat oxigénhiány okozta – tájékoztatott az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) csütörtökön, a honlapján. A közleményben rámutattak, hogy a vizsgálat során nem találtak sem parazitákra, sem toxinokra utaló jeleket, melyek az oxigénhiány mellett még a halpusztulás okai lehetnek. Halpusztulás után: megvan, mikor kezdődhet a Városligeti-tó rehabilitációja | hirado.hu. Az OVF felidézte, hogy a Velencei-tavi Tófelügyelőség munkatársai múlt csütörtökön tapasztalták először a halpusztulást partközelben és nyílt vízen. A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHoSz) mint horgászati hasznosításra jogosult, megkezdte a tetemek eltávolítását, állatorvosi vizsgálatot rendelt el, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KdtVizIg) a helyzet tisztázására laboratóriumi méréseket és mintavételt végzett, a Duna-Ipoly Nemzeti Park is vizsgálódott. Két nappal később a MOHoSz megkezdte a levegőztetést, folytatódott a tetemek eltávolítása, majd kedd óta a tó több pontján a KdtVizIg szivattyúkat és buborékos mélylevegőztetőt telepített, segítendő a tó oxigénszintjének növelését.
Nyitókép: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre
Bár a hivatalos reakció egyes helyiek szerint későn érkezett, a civilek, a halőrök és az önkormányzat összefogásával végül pár nap alatt sikerült összegyűjteni szinte az összes, több mint 4 tonnányi tetemet a tó felszínéről. A csónakokból, vízideszkákról, de még vízibicikliről is gyűjtött tetemeket a MOHOSZ által adott nagyméretű nejlonzsákokba gyűjtötték, majd a szövetség telephelyén adták le. © Nagy Máté Volt, aki a legnagyobb forróság közepén is a vizet szelte, hogy minél több tetemet gyűjtsön be. A gyorsaság azért is volt fontos, mert a tömeges pusztulást valószínűleg elsősorban az oxigénhiány okozta, a bomló tetemek nyomán pedig ördögi körként tovább csökkent volna a víz oxigéntartalma. Nincsenek kint a vízből A környéken élők azt mondják, még mindig sokkhatás alatt vannak, de úgy látják, hogy egyelőre nem a felelősöket kell keresni, hanem a megoldást. A pusztulás okai összetettek, feltárásukhoz idő kell, de a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a május hideg idő miatt későn kezdtek ívni a halak, majd a hirtelen berobbanó forróság váratlanul érte az ívási időszak miatt legyengült állatokat, szervezetük pedig feladta a harcot és megfulladtak.
A júniusi halpusztulás után augusztus közepén ismét haltetemek jelentek meg a Velencei-tóban. A jelenlegi pusztulás – most úgy tűnik— lényegesen kisebb intenzitású, de ismét csak felhívja a figyelmet arra, hogy a tó nincs jól. Ahogy azt mi is megírtuk, június második felében halpusztulás történt a Velencei-tó területén, és az akkori, 4 tonnát meghaladó veszteség a halállomány mintegy 1, 5%-át érintette. Sajnos augusztus 13-án újabb, de jelenleg úgy tűnik, a júniusinál lényegesen kisebb intenzitású halpusztulás kezdődött a tavon – írja a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) közleménye. A jelenséget észlelve a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltsége munkatársaival és a horgászszervezetek önkénteseivel ismét azonnal megkezdte az elhullott halak begyűjtését. Az elpusztult és összegyűjtött halak zöme karika- és dévérkeszeg, valamint busa volt, de ponty, amur és süllő is volt az elhullott halak között. Az eddigi szakvélemények szerint az ismét lokális oxigénhiányban elpusztult halak begyűjtött mennyisége három nap alatt mintegy 300 kg volt.