Bizony, még a 20. század derekán is akadtak férfiak, akiknek (vagy a feleségüknek, vagy a szabójuknak) volt stílusérzéke – a készlet- és választékhiány ellenére… Nézzétek meg a csodálatos fotókon, hogyan öltözött Páger Antal vagy Mészöly Miklós. A férfiak számára hozzáférhető ruhadarabokból ma is jóval kisebb a választék, mint a nők esetében. A férfiruha-osztályok területre is kisebbek. Feltehetőleg ez a 20. század közepén még inkább így volt, még békeidőben is. Csakhogy akkor még többen jártak szabóhoz és varrattak méretre, mint most (sőt, volt, akihez a szabó ment el). Továbbá a ruhák kizárólag minőségi anyagból készültek, így hordhatták őket évtizedekig azok is, akiknek esetleg lett volna pénzük újakra. Régi fotók ismert magyar férfiakról, akik még tudtak öltözködni | Éva magazin. Volt becsülete az iparosmesterségeknek, így a divatszabóságnak is, és általában akadt, aki kivasalta az ingeket. Ezek jellemzően nem az alábbi galériában található közismert férfiak voltak; akkoriban az ilyesmi női munkának számított. Forrás: Nézzétek meg a galériában, hogyan öltöztek a prominens írók, színészek és képzőművészek a 30-as évek végétől a 70-es évek elejéig.
A papíron egy vers állt, amely így kezdődött: "Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája. " Alaine elfogadta, de nem hitte, hogy a férfi valóban neki írta a verset ott és akkor, ahogyan azt sem sejtette, hogy Weöres Sándor nem sokkal korábban, egy pillanat alatt beleszeretett. Lovak a folyóban – Wikipédia. Egy vallomás A költő titkára csak fél évszázaddal derült fény, pedig miután Weöres feleségül vette Károlyi Amyt, Alaine pedig hozzáment Mészöly Miklóshoz, mind a négyen jó barátok lettek. Együtt jártak a visegrádi és a szigligeti alkotóházba, egymásnál vendégeskedtek, egy alkalommal pedig, miután Weöres a palack fenekére nézett és kiosztotta alkotótársait, sarokba szorította és szájon csókolta Alaine-t. A helyzet mindenki számára kínos volt, de az írónőnek még ekkor sem fordult meg a fejében, hogy a csók valóban a személyének szólt. "Azt hittem, mivel én voltam a legfiatalabb nő a társaságban, és hosszú ideig megőriztem a lányos külsőmet, azért történt. " Negyven-ötven évvel első találkozásuk után interjút készítettek Weöres Sándorral és Polcz Alaine-nel, akikhez csatlakozott Károlyi Amy és Mészöly Miklós is.
Elmeséli, hogy gyerekkorában erdőnél laktak; egyszer megjelent náluk valaki, üldözni kezdte őt és az erdőben utolérte. Valaki, akit a nővéreivel csak úgy hívtak: a Látogató. A metróban az író-elbeszélő újraéli a korábbi jelenetet: közeledik a szerelvény, érzi a szelét. Mintha újra megjelenne a kapucnis férfi, de most nem egyedül… "egy kis szabadcsapat… betömni a rést. Radamanthüsz magával hozta testőreit. " Szüleinél a szombati ebéd után hármasban ritus-szerűen folytatják a társasjátékot. Már csak a játékfigurák nevén szólítják egymást – igazi nevüket nem is ismerjük. Anya a sorskártyák közül egy ún. átokkártyát húz. Korábban az író-elbeszélő is kihúzott már egyet, csak megfeledkezett róla, a neve: Equimofóbia, félelem a lovaktól. Otthon felkeresi őt Kovács nyomozó, alakja és viselkedése egyre különösebb. – Ugyanaz volt… mondja. – Aki magával elbánt, és akivel én is találkoztam még gyerekként… Csak egyetlen tettes van. De nem közli a nevét. Váratlanul meghal a ház egyik lakója (Zehetmayer).
De amikor az író-elbeszélő a bölcsővel egyedül marad, újra megjelenik a Látogató, aki már a könyv első lapján is jelen volt. Kritikai fogadtatása [ szerkesztés] A könyv 2021 őszén jelent meg, első kritikái kedvezőek voltak. Volt, aki az év magyar könyvének nevezte. Szalay Zoltán író számára az év legjobb magyar regénye, "amely maga is egy agyafúrt-bizarr társasjáték... Nagyon élveztem az elvetemült humorát, a keserű bölcsességét és a radikalizmusig fokozott játékosságát. " [3] A könyvről megjelent méltatások majd mindegyike kiemeli a szöveget átható humort és öniróniát. "A történet központi magva végletesen leegyszerűsítve [egy bukott író] megőrülésének, mentális leépülésének bemutatása, ám mindez úgy megírva, hogy a szöveg mindvégig sikeresen egyensúlyozik a nyílt önéletrajziság, a paródia, a szatíra, a thriller és a horror határmezsgyéjén, " – írja az kritikusa. A regényt "az év egyik kiugró irodalmi eseményé"-nek nevezi, egy másik kötettel együtt "az év magyar könyve". [4] A cikkírója szerint a regény "ugyanúgy nevezhető egy mentális összeomlás krónikájának, vagy egy szürreális nyomozás történetének, mint kreatív gyászregénynek.