2021. november 14. 07:41 Múlt-kor Robinson Crusoe nevét hallva azonnal eszünkbe jut a távoli szigeten évekig magányosan élő hajótörött tengerész képe, aki a saját tudására, a sziget korlátozott erőforrásaira és arra a reményre támaszkodhatott, hogy egyszer majd felfedezik, érte mennek. Daniel Defoe regénye további történetek százait ihlette, még a robinzonád elnevezés is elterjedt a közbeszédben. De a XVIII. századi angol író vajon honnan merítette az ötletét? Ki lehetett az az ember, aki valódi Robinsonként volt kénytelen éveken keresztül várni, amíg végre egy baráti hajó kiköt a szigetén? A Robinson Crusoe 1719. április 25-én jelent meg, és az év végéig további négy kiadást ért meg. Ez akkoriban páratlan sikernek számított, amely töretlenül folytatódik napjainkban is. Már a XIX. században olyan nyelvekre is lefordították, mint a kopt vagy a máltai. Kult: Szokatlan és ijesztő az év egyik legjobb magyar filmje | hvg.hu. Természetesen számos hasonló történetet ihletett meg már akkor is, és azóta is. A Robinson Crusoe sikere sokakat ösztönözött arra, hogy megpróbáljanak utánajárni: vajon kinek a története alapján írta meg Defoe a világhírű könyvét?
A felfedezések korának kezdete óta számos hasonló esetről számoltak be. Mindegyikben az a közös, hogy egy tengeri úton valaki hajótörést szenved, túléli, viszont kénytelen évekig egy lakatlan szigeten tengődni. Legelőször a spanyol forrásokban bukkant fel hasonló történet. Pedro Luis Serrano az 1520-as évek elején Nicaragua partjaihoz közel szenvedett hajótörést. Valóban 24 dollárnyi kacatért vették meg a hollandok Manhattan szigetét az őslakosoktól? » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Egyedül maradt egy homokos szigeten, ahol nem termett semmi, sőt tiszta vizet sem talált. A forró nap elől a déli órákban a homokba ásta be magát. Víz helyett tengeri teknősök vérét itta (később a páncéljukban tudott esővizet gyűjteni), emellett madarakat és halakat fogyasztott. Egyszer két szerencsétlenül járt matrózt is partra sodort a tenger, de néhány napon belül mindketten meghaltak. Serranót végül nyolc vagy kilenc évvel később mentették ki, de sohasem heverte ki a magány időszakát, és őrültként halt meg Spanyolországban. A történetnek több változatát jegyezték le, valóságalapját is sokan megkérdőjelezik, s úgy vélik, hogy csak egy irodalmi próbálkozásról van szó, mégis Serrano hajótörése akár Robinson történetét is megihlethette.
A BBC által gyártott The Missing ( Elveszettek) és Baptiste sorozatokban Julien Baptiste nyomozó elrabolt gyermekeket és fiatal lányokat mentene, a keresésben viszont hol román, hol magyar bűnözőkkel fut versenyt. Mario és a varázsló Dunaújvárosban. Nem olyan régen, 2014-ben a BBC előrukkolt a The Missing ( Elveszettek) című, nyolc epizód rövid minisorozattal, amelynek írói Harry és Jack Williams, a gyártásba az amerikai Starz csatorna is besegített és Belgiumban forgatták. Mind a nyolc részt a később ragyogó nemzetközi tévés karriert befutott Tom Shankland rendezte, akit a következő évben Primetime Emmy díjra jelöltek érte. A sorozat mind kritikai, mind közönségsiker lett, egy gyermek eltűnése-elrablása kapcsán a szülői optimizmust, a szívszorító lemondást és az eset titkainak hátterét kegyetlen arányérzékkel ábrázolta, sötét tónusú izgalmat hozott létre, a főbb szerepekben Tchéky Karyoval (Julien Baptiste francia nyomozó), James Nesbitt-tel (a gyermekét megállíthatatlanul kereső apa) és Frances O'Connor-ral (a beletörődést választó anya).
Schulze, az író legyint: felfogások és szövegek közt is van háború, és bár mindenki alkothat és írhat bármit, de a mesélés hogyanja mindig attól függ, ki áll velünk szemben. Egymás megértése stratégiát kíván. Az ő célja az volt, hogy a megszólalás lehetőségét adja azon olvasóinak, akik kapcsolódnak a német múlt ezen szeletéhez. Schulze az asztalon álló magyar kötetre mutat: ez a könyv két ember közös munkája – egy produktív folyamat eredménye. A valódi párbeszéd példája az író és fordítója, Nádori Lídia húszéves együttműködése. Schulze szerint a megérkezés kényszere önmegfosztás a keletnémetek esetében, ami épp olyan kontraproduktív, mint ahogy mindig – a regényben is – a nyugatnémet szólal meg az utolsó szó jogán. Mi az elbeszélés. Mindenütt ott lapul a szervezeti egyenlőtlenség a bipoláris hagyományokban, és ezzel bizony kezdeni kellene valamit, legyen az bármilyen nehéz. Nádori egyetértésben fejti ki, hogy már pusztán a német eredeti cím fordítása is lehetetlennek tűnt, és az egész szöveget áthatják a múlt fogalmai.
2021. szeptember 27., hétfő, 15:40 Ünnepelt Szilágybagos község a hétvégén. Szombaton a helyi focipályán fiatalok, idősek, gyermekes családok látogattak ki az első alkalommal megrendezett Családi Hétvégére, mert,, mi is valljuk: szívügyünk a család" – mondta Bernáth István polgármester. A kétnapos esemény gasztronómiai versennyel indult. Négy csapat, a színjátszó fiatalok, a focisták, a szilágyborzásiak és a szilágybagosiak csapata is összemérte gasztronómiai tudását. Négy bográcsban főtt az étel, sült a lángos, a palacsinta és a szilvás gombóc. Bár négy különálló stand volt, ha kellett, mindenki segített mindenkinek, ahogy azt egy nagy családban illik. Miközben a felnőttek az ebédről gondoskodtak, a fiatalok a gyermekeket foglalták le: volt arcfestés, ugrálóvár, ökumenikus gyermekfoglalkozás a borzási tiszteletessel, délután pedig ügyességi vetélkedők, máléfejtés, kötélhúzás, kosárba dobás, zsákban ugrás, aszfaltrajz és futballmérkőzés. A polgármester elmondta, az elmúlt években falunapokat tartottak, de a jelenlegi járványhelyzet ezt nem engedi meg, ezért kisebb rendezvényben kellett gondolkodniuk, ami többnyire róluk, a község családjairól szól, nem igényel több hónapnyi szervezést, így született meg a kétnapos Családi Hétvége gondolata, amelyre sikerült két hét alatt előkészülniük, hozzátette, hogy hagyományt is teremtenének belőle.
Puskás Panni könyve nekem azt üzeni, hogy az embernek nem véletlenül vannak buta érzései. Nem véletlenül paranoiás, nem véletlenül pánikol. Nem véletlenül játszik el fejben azzal a mazochista fantáziával, hogy diktatúra van, ha a fél ország politikai Stockholm-szindrómától szenved. Ezek a dolgok itt vannak a levegőben, bármilyen bagatellnek is tűnnek, és most könyvet is írnak róla. Jogunk van ezekhez a butaságokhoz, meg a tehetetlenség érzéséhez is. Szabad azt érezni, hogy világvége van, akkor is, ha nincs. De ha vége lesz a világvégének, akkor szabad ezt a könyvet elolvasni róla. És évtizedek múlva elő szabad venni ezt a könyvet, és megmutatni a gyereknek vagy az unokának, hogy na, ilyenek voltak a 2010-es évek. Nem voltak a legjobbak, de sokat röhögtünk. A könyv pedig jó. Meg a borítója is.